Földváry Károly Általános Iskola - TápióbicskeFöldváry Károly Általános Iskola - Tápióbicske Célkitűzés: A régi iskolaAz iskola területén évtizedekig nem volt víz, a faluban is csak két közkút szolgálta a vízellátást a házaknál lévő ásott kutakon kívül. A mostani főtér előtti kútról 1936 körül egy csővel vezették el a vizet az iskola udvarára, amire udvari csapot szereltek fel. Csak ez az egyetlen vízcsap működött még hosszú ideig. A villany 1939- es bevezetéséig petróleumlámpával világítottak. A fűtés nagy öntöttvas kályhákkal történt. A fűtőnek a begyújtás volt a fő feladata; a szünetben már a gyerekek vitték be a szenet, és rakták meg a kályhákat. A tantermeket olajos padló borította. A tanulók a melegebb időkben, amikor már mezítláb lehetett járni, úgy néztek ki, mint a kéményseprők. A padok hosszúk, 4- 5 személyesek voltak, zöld színűre lefestve, tintatartókkal ellátva. Tábla minden tanteremben volt: az egyik fele vonalas, a másik négyzethálós. (Kertész János: Tápióbicske község és az iskola története, Tápióbicske, 1995) FÖLDVÁRY KÁROLYFöldváry Károly 1809. november 26- án született Csík megyében, a Gyergyói- havasok lábánál elterülő Szentmiklóson (ma Gyergyószetnmiklós) ; apja földbirtokos. Sorsa sokban megegyezik kora ifjú nemeseinek életútjával, amely az osztrák császár szolgálatától szabadságharc katonáján keresztül emigrációba, majd pedig a hazatéréshez vezet. 1827- től 1833- ig szolgál a 41. gyalogezrednél, ahol a hadnagyi rendfokozatot szerzi meg, azonban a hadseregtől kiválva, erről a rangról lemond. 1848- ban jelentkezik az akkor szerveződő magyar honvédségbe, ahol századosi rangtól rövid időn belül dandárparancsnokságra emelkedik. A tápióbicskei csata idején őrnagyi rendfokozatú. Különösen kitűnik a délvidéki harcokban, majd pedig az 1849- es tavaszi hadjárat nevezetes ütközeteiben. (Tápióbicske: április 4. , Isaszeg: április 6. , Vác: április 10. ) A szabadságharc sok fényes diadalához fűződik a „hősök hősének” a neve. Rettenthetetlen bátorságáról főleg a tápióbicskei és a váci csatákban tett tanúbizonyságot. Az előbbiben a Tápió vizén lévő átjárót, az utóbbiban a Gombás patak hídját foglalta el, kezébe ragadott zászlóval rohanva az ellenségre. A szabadságharc bukása után a katonai törvényszék kötél általi halálra ítéli, azonban ezt 18 évi várfogságra változtatja. 1850. június 12- én kegyelmet kap. Kiszabadulását követően egy kis Borsod megyei községben, Apátfalván telepszik le, ahol gazdálkodással foglalkozik. Összeütközése a fennálló hatalommal néhány év múlva ara készteti, hogy elhagyja hazáját. 1862- ben Itáliába megy. Emigráns honvédtisztekből, és az osztrák császári seregből megszökött katonákból 1859- ben Kossuth kezdeményezésére megszervezték a Magyar Légiót, amely részt vett az olasz egyesítésért küzdő szabadságharcban. A légió ugyanebben az évben feloszlott, de Türr István újjászervezte azt, és együtt harcolt Garibaldi seregével. Ennek a seregnek lesz az egyik parancsnoka Földváry Károly, aki az egységes Olaszország létrejötte után, amikor a magyar légiót is feloszlatták, 1866- ban hazatér. Rövidesen Ceglédre kerül, ahol élete hátralévő részét nagy tiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendve tölti el. Itt is hal meg 1883. december 14- én. Földi maradványai a Kálvária temetőben nyugszanak. (Kertész János: Tápióbicske község és az iskola története, Tápióbicske, 1995) ZSEMLEOSZTÁS„1988- ben Fejér István nagy összeget tett le alapítványként a község pénztárába azzal a meghagyással, hogy amíg Tápióbicskén magyar gyermek él, minden év április 4- én minden gyermek és ifjú kapjon egy- egy zsemlyét, emlékezve arra, hogy ezt a földet, mely nékik a fehér kenyeret termi, magyar hősök vére öntözte. Azóta minden év április 4- én emlékeztető istentisztelet, és a honvédkeresztnél tartott ünnepség után az iskolaudvaron zsemlyeosztás van. Bár az alapítvány már az első világháború után már elértéktelenedett, de a gondolat él tovább, és még a legvészesebb időkben sem maradt el a zsemlye hagyományos kiosztása. ”