Magyar
Angol
Cseh
Dán
Francia
Görög
Héber
Holland
Horvát
Japán
Kínai
Lengyel
Lett
Német
Norvég
Olasz
Román
Spanyol
Svéd
Szerb
Szlovák
Szlovén
Török
Ukrán
Sarud Önkormányzat
Önkormányzat
Nyitvatartás ma
Zárva
Hétfő 7:30 - 12:00
Kedd Zárva
Szerda 7:30 - 16:00
Csütörtök Zárva
Péntek 7:30 - 12:00
Szombat Zárva
Vasárnap Zárva
Nyitvatartás módosítása
Rólunk
Sarud nevének első írásos említése 750 éve, 1261 szeptember 9. - én történt. IV. Béla király oklevélbe foglalta az egri egyház valamennyi birtokát és halászóvizét. Sarud nevének első írásos említése 750 éve, 1261 szeptember 9. - én történt. IV. Béla király oklevélbe foglalta az egri egyház valamennyi birtokát és halászóvizét, kiváltságát és tizedszedési jogát, mert az egyház korábbi okiratai a tatárjáráskor elpusztultak. „Item Mezeuharsan et MezeuIseph prope possessiones nobilium de Folth et deSaruldeghaz existentes” vagyis „továbbá Mezőharsány és Mezőizsép, amelyek a fóti és a sarudegyházi nemesek birtokai mellett fekszenek. ” Ez a legkorábbi írott forrás, amely bizonyság Sarud létére. Egy terület lakottsága azonban nem köthető a sokszor csak évszázadokkal később megjelenő első írásos emlékhez. A ma Sarudként ismert település területén az 1888─as árvíz egybronzkori (Kr. e. 3500- 1200 körül) temető maradványait mosta ki. Ez a legkorábbi régészeti emlék településünkről. A falu belterületén jelentős régészeti feltárások nem történtek, így a korai évezredekben itt megtelepülő népességről csak hiányos ismereteink vannak. Ellenben a mai Sarud külterületén két beszédes és sokatmondó régészeti feltárást is jegyez a szakirodalom: 1881─benHídvégen földmunkavégzéskor jazig (Kr. u. I. század) temető maradványait tárták fel, 1973─ban pedig a Laskó gátjánaképítésekor szarmata (Kr. u. II. - IV. század) sírok kerültek felszínre. Minden bizonnyal Sarud és közvetlen környéke kisebb- nagyobb megszakításokkal, de a honfoglalást és államalapítást megelőző évszázadokban is lakott volt, hiszen a legelők, a Tisza közelsége és a hegyekből lezúduló kisebb- nagyobb erek, patakok okozta vízgazdagság kedvező feltételeket teremtett az állattartó népek életfeltételeinek megteremtéséhez. Sarud egyike lehet a magyarok által legkorábban benépesített településeknek. A falu neve a legismertebb névetimológiai vizsgálat szerint Sarolt fejedelemasszony nevéből származik. Államalapító királyunk anyja jelentős területeket birtokolhatott a poroszlói birtokközpont körül, amely az államszervezés időszakában a korai állami közigazgatás sejtjeként funkcionált. Más névvizsgálatok szerint a Sarud szó jellegzetes vízi helynév, vagyis a „mocsaras patakot” jelentő „sar” szó - d képzővel ellátott alakjaként jött létre. Ismét más megközelítés szerint a település neve keletkezhetett az ótörök Sar- aldi személynévből, amely egyben rangjelző szó is volt. Ismert olyan névmagyarázat, miszerint a Sarud szó a lábbeli „saru”- nak a régi magyar nyelvben használt - d kicsinyítőképzős változataként keletkezett. Lehetséges magyarázatul szolgál a település névadására az a feltételezés is, miszerint a területet a Tonuz- Aba nemzettség Sarud nevű tagja birtokolta elsőként. A falu kialakulásának konkrét időszaka nem ismert, s ez esetben a névetimológia sem ad támpontot, ám feltételezhetően egyidős lehet az egri egyházmegye legkorábbi birtokaiként ismert Tiszahalásszal és Tiszanánával, hiszen nevét 1261- ben említik először. Igaz, csupán hivatkozás szinten, mint az egyház jövedelmeit biztosító települések közé beékelődött saruldeghazi nemesek birtokát. Az mindenesetre figyelemre méltó történelmi tény, hogy a Tisza jobb parti települései közül Sarud volt az egyetlen, amely nem hat évszázadig tartozott az egri püspökség birtokai közé, hiszen az Árpád- ház regnálása alatt nem egyházi, hanem nemesi birtok volt. Az Árpád- ház kihalását megelőző évtizedekben Sarud a Tomaj és a Szalók nemzettség birtokai közé tartozott. Mindkét nemzettség Károly Róbert uralkodásának korai időszakáig férfiágon kihalt, ezért Telegdi Csanád egri püspök arra kérte a királyt, járuljon hozzá az egri egyház birtokai közé tartozó távoli Fejér megyei Mór és az akkor már királyi kézen lévő Sarud birtokainak cseréjéhez. Károly Róbert engedélyezte a cserét, így Sarud Hídvéggel együtt a XIV. század első felében az egri püspökség javadalmai közé került. Ez az állapot 1804- ig fennmaradt, amikor is a Tisza jobb parti falvait átadták az újonnan alakult Szatmári püspökségnek. Ebben az időszakban, vagy ezt megelőzően épült meg a templom is: az 1332- 37 között elkészült pápai tizedjegyzék templomos helyként említi, de plébánosa a lakosok szegénysége miatt nem tudta megfizetni a pápai tizedet. A korszakban jól elkülönül a Hídvégen és a Sarudon élő jobbágyok gazdálkodása. Míg az előbbire ménestartás, halászat és sózott hal készítés volt a jellemző, addig az utóbbit búza- , árpa- , rozstermesztés és méhészkedés jellemezte. A gazdálkodás és a létfenntartás nehéz körülményeire utal, hogy Dobó István várkapitánysága idején a sarudiak sérelmezték terheik megemelését. Sem az alapvetően halászatból élő tiszahalászaiakkal együtt hetente szállítandó élőhalak mennyiségével, sem a hat dénárról 1 forintra felemelt cenzus nagyságával nem értettek egyet. A török hódoltság után Sarud a kettős adóztatású területek közé került: a faluban élők akcsában fizettek a portának, miközben korábbi terhelik is fennmaradtak. A kettős adóztatásnak az utókor számára mindenesetre meg lett az a haszna, hogy az összeírásokból pontos képet kapunk az akkori lakosság összetételéről és gazdálkodásáról. 1571- ben például 15 háztartást írtak össze Sarudon a hozzá tartozó Kissarud és Dejtelek vagy Déltelek pusztákkal együtt, adófizetői voltak Kasi Gáspár, fia András, Káli Benedik, Máté Jankó, Rác Tamás, Élös Tamás, Élös Máté, Keresztös Bertalan, Keresztös István, Bondai Balázs, Keresztös Gergel, Vajda Pál, Budai Anbrus, Tamás Gergel, Rác Gáspár, Gyula Benedik. A legjelentősebb tizedet pedig búzából, bárányból, sertésből, tűzifából és mézből fizették. A háztartás számára termeltek lencsét, kendert, borsót, káposztát, répát, fokhagymát és vereshagymát. A természetben megtalálható vagy termesztett fűszernövénynek felhasználása egyben képet ad a sarudi jobbágycsaládok mindennapi étkezési szokásairól is. A magyar történelem legviharosabb két évszázadában, a XVI. - XVII. században Sarud többször elnéptelenedett, majd újranépesült, lakosai olykor olyan szegénységben éltek, hogy a kivetett adójukat sem tudták megfizetni. A háborús viszonyok konszolidálódását jelezte, hogy a XVII. század közepén már tiszanánai nemesek bérelték a sarudi földeket, akik a zavaros viszonyok között birtokjogot is szereztek a hivatalosan még mindig, de a gyakorlatban már rég nem funkcionáló egri püspökség földjeire. Ezt az állapotot szüntette meg az 1690- ben Bécsben megalakított Újszerzeményi Bizottság, amelynek tagjai előtt az egri püspökségnek hitelt érdemlően sikerült igazolnia jogát a sarudi földekre, így a török kiűzését követően helyreállították a másfél évszázaddal ezelőtti állapotot. Ekkor 26 család élt a faluban, igaz a birtokviszonyok jelentősen eltolódtak a korábbi állapothoz képest, a 15 telkes jobbágy mellett 3 házas és 8 házatlan zsellér lakta a települést. 1730- 35 között Bél Mátyás így jellemezte a falut:„Sarud valóban sáros kis falucska, ahogy a neve jelenti. A Kis- Tisza mellett van nyugatra, ezért gyakran elönti a víz, annyira, hogy Velencéhez hasonlóan van körülzárva. ”A megélhetést továbbra is a földművelés biztosította, igaz a falu határának jelentős része rét, legelő és ártér volt, ám a művelésre alkalmas földek elegendőek lettek volna a lakosság szükségleteinek megtermelésére, ha a hídvégi majorság földjeinek művelését nem robotban végeztette volna el az egri püspökség. A túlzott robotterhek következménye az lett, hogy 1751- ben a falu lakossága az elköltözést fontolgatta, ezért Barkóczy Ferenc püspök 1759- ben elengedte a terheket, és 1500 forintért átadta művelésre a határt, sőt még a kötelező ingyenmunkát is eltörölte. Ezt az állapot négy év múlva Eszterházy Károly püspök megszüntette, sőt nagyszabású egri építkezései miatt a fuvarozási terheket is jelentősen megnövelte. Ezekből a zűr- zavaros időkből őrződött meg az első oktatásra vonatkozó adatunk is: 1746- ban a falunak már volt saját tanítója, Ábel András, igaz, csak három gyermek szülei tartottak igényt a magyarul és szlovákul is beszélő kántor népoktatására. Az egy szoba- kamrás lakásban élő kántor a gyermekneveléstől a borivást nagyobb előnyben részesítette, ezért többször megintették őt. A valódi népoktatás megszervezése majd csak Mária Terézia rendelete után, 1771- ben történt meg, amikor Szepessy János iskolamesterségének időszakában nyolcvan család 75 gyermekét sikerült magyarra, latinra, számtanra és hittanra oktatni. A XVIII. század a templomépítkezések időszaka. Sarudon a hódoltság időszakában elterjedt a reformáció. Ráadásul a falu határát bérlő tiszanánai Péntek család református jobbágyokat telepített a faluba, akik kijavították a romos katolikus templomot, s ott református gyülekezetet alakítottak. Az egri püspökség birtokán a katolikus hívek templom és pap nélkül maradtak. Egy 1740- ben meglehetősen nagy visszhangot kiváltott zendülés adott okot arra, hogy lakosságcserét hajtsanak végre a településen, így nagyszámú katolikust telepítettek a faluba. Még ebben az évben megkezdték a reformátusok által használt régi katolikus templom átalakítását és bővítését. A kisebb- nagyobb javítások, bővítések után 1795- ben új templom építéséről döntöttek Francz József tervei alapján. A munkálatok 1802- ben fejeződtek be. Közben 1770- ben rendezték és egységesítették a jobbágyok úrbéri terheit. A Sarudot körülvevő földekről azt írták, „olyan jó minőségűek, hogy trágyázás nélkül is termékenyek és tiszta búzát teremnek. Az ősszel elvetett mag négy- ötszörösét, a tavaszi öt- hatszorosát hozza vissza. ” Fél évszázaddal később már látható jelei voltak a termőtalaj kimerülésének, hiszen a háromnyomásos gazdálkodásban művelt földeket négyévente trágyázták, de így is mindössze kétszeres, háromszoros termést sikerült elérni. A XIX. század folyószabályozási munkáinak következtében pedig egyértelműen megindult az elszikesedés. Majd egy évszázados próbálkozás után 1804. augusztus 9. - én aláírták az egri püspökség felosztásáról és az egri érsekség alapításáról szóló pápai bullát. Ezzel a döntéssel Sarud az újonnan megalakított Szatmári püspökség uradalmi birtoka lett. A XIX. század megteremtette a polgári átalakulás feltételeit,
Hozzáadás a kedvencekhez
Elérhetőségek
Keress minket bátran
Útvonaltervezés a címhez
Sarud Kossuth út 93
Adatlap másolása sikeresen megtörtént.
Mégsem
Ennyi idő odaérned, és még odaérsz zárásig.
Ennyi idő odaérned, de már nem érsz oda zárásig.
Ennyi idő odaérned.
Bezárás
Bezárás
Főoldal
Vissza
Akadálymentes
változat
Nyelvválasztás
Telefon hívás
Útvonaltervezés
Nyitvatartás
Rólunk
Elérhetőségek
Hozzáadás a
kedvencekhez