Elhatároztam, hogy olyan vendéglőt nyitok, ahol mindennek az ellenkezőjét fogjuk csinálni: ha máshol az étel sokba kerül, itt olcsóbb, ha a túrógombóc amott kicsi, akkor nálunk nagy, vagy inkább óriási, és ellenállhatatlanul rezeg prézliköpönyegében, tejfölsipkájában; a bableves illatos és gazdag; ha úgy esne jól, csíp a lecsó; a sonkás kocka dombnyi a tányéron és nagyon finom; a befőttekkel és savanyákkal dugig a polcok, és a vendég azt választja, amelyik csak tetszik, hogy úgy érezhesse magát nálunk, mint egykor a nagymama konyhájában. Az én nagymamámat Náncsinak hívták. Neki állítunk emléket vendéglőnk nevében. Aztán keresni kezdtük azt az embert, akinek a mi szakácssüvegünk illik a fejébe; valakit, aki úgy készíti az ételt, hogy a vendég sajnálkozik: az evőeszköz használatával le kellett szoknia arról, hogy mind a tíz ujját megnyalja. Schädler Frigyes, Schädler Zsóf, Schädler Franci, Schädler Éva